Kutatások Publikációk

Dr. A Abdelhafiz es J. Muhamad - Tanulmány

» 2008 Egyiptom Journal of Gynecology & Obstetrycs

A "Journal of Gynecology & Obstetrycs" 2008-ban tette közzé két egyiptomi orvos, Dr. A. Abdelhafiz és J. Muhamad tanulmányát, amelyet nagy társadalmi siker is kísért.
Az orvosok előállítottak egy Méhpempő és mézből álló keveréket 1:2 arányban, amelyből 5 grammot helyeztek be a hüvelybe a szexuális kapcsolat előtt. A tanulmányt 99 személyen végezték el, amelyet két csoportra osztottak. Az első csoport a méhpempős keveréket használta miközben a második csoport a hagyományos mesterséges intrahüvelyes megtermékenyítést használta. Meglepetésükre a méhpempős keveréket használó csoportban 8,1%-al volt nagyobb a megtermékenyítés.

Dr. Jurate Jankauskine - Kongresszus

» 2005 Passau Európai Méhészeti kongresszus

Dr. Jurate Jankauskine a Passau-i kongresszuson bemutatott egy tanulmányt, amely bebizonyította a méhpempő kitűnő hatását a betegség megfékezésére. A betegeknél a méhpempővel való kezelés után 10%-al, javult a központi vizuális érzékenységük alig 30 nap alatt. Adagolás: 2-3 hónapos kúrákat ajánlunk napi 1 grammos adaggal.

Adagolási tanulmányok

» 2004 Orvosok tanulmányai igazolták

Dr. Shoei Furukawa, Noriko Hattori Japan-ból, Dr Stefan Bogdanof Svajc-ból és nem utolsó sorban Dr. Cristina Aosan Romániából, bebizonyítoták, hogy a méhpempő alul volt adagolva, ugyanis a 0,2g napi adag nem elegendő jó eredmenyek elérésére. Ezek az orvosok 1-5 grammos napi adagal jelentős sikereket értek el melékhatások nélkül, sőt volt amikor az 5 grammot is meghaladták a napi adagolással. A tovabiakban megállapították hogy a liofilizált és más féle képen tartósítot méhpempő nem közelíti meg a tiszta mehpempő terápiás tulajdonságait.

B. de Belvefer - Szabadalom

» 1952 Franciaország Francia akadémia

A Méhpempővel való kutatások terén jelentős eredményt a francia B. de Belvefer ért el, aki a Méhpempővel már 1938 óta foglalkozott. Próbálta konzerválni és hatását állandósítani. 1952-ben módszerének szabadalmazását kérte, mely az Apiserum nevű készítmény előállítását írja le. Az előállítási szabadalmat 1953. március 4-én írták alá. A francia egészségügyi minisztérium az Apiserumot a következő évben gyógyszerként ismerte el, és gyártását engedélyezte. B. de Belvefer neve készítménye folytán az egész világon ismertté lett és az "Apiserum atyja"-ként emlegetik, aki óriási sikert ért el. Erről tanúskodik a számtalan diplomáciai meghívás, akadémiai ülés, repülőutak a legtávolabbi országokba, több akadémia és szakosztály meghívása, fogadások közéleti előkelőségeknél, főiskolai tanszékeken, sőt magánál az ország legelső vezetőjénél is, több magas kitüntetés elnyerése és végül két folyóirat tulajdonának birtoklása (Apiculture Nouvelle és Vivre jeune).
Franciaország egészségügyi minisztere Pinay az Apiserum kivitele terén elért eredményeiért Belvefer-t kitűntette, amelyet ekkor 50 országba szállítottak már. Későbbiekben, Henschler megállapította, hogy a Méhpempő erősen koncentrált pantotén savat tartalmaz.

Dr. Caleazzi Lisli - Pápai főorvos

» 20. század XII Pius pápa orvosa

XII. Pius pápa orvosa Dr. Caleazzi Lisli főleg idős személyek gyógyításánál ért el jó eredményeket Rómában a Méhpempővel. Dr. Caleazzi többek között a következőt mondta: "személyes eredményeknek köszönhető, hogy módomban volt a pempőkúrát kivételes esetekben alkalmazni". Ebből azt következtethetjük, hogy XII. Pius pápa betegségére használt pempőt.

Immunerősítés

Franciaország - Korházak

» 20. század Journal

A méhpempővel számos Francia korházban folytattak kísérleteket a 20. és a 21. században. A francia egészségügyi hatóságok engedélyezték a méhpempő és egy sós oldat intravénás adagolhatóságát. A kísérletek központja a párizsi Necker korházban történt 2 éven keresztül. A készítményt műtétek utáni lábadozásokból való gyors felépülések során alkalmazták. 1955-ben Dr. R. Wilson bemutatta kísérleteinek eredményeit.

Henry Hale

» 1939 Egyesült Államok

1939-ben Henry Hale bizonyította, hogy a méhpempő hormonokat tartalmaz, melyek stimulálják a növekedést, javítják az ovulációt. Ugyanebben az évben Heyl nőstény patkányokban inekciózott bele méhpempőt, és azt tapasztalta, hogy gyorsabban és nagyobb arányban esnek teherbe a panktányok.

Teherbeesés méhpempő segítségével

Prof. Peichev

» 1967 Bulgária

1967-ben Prof. Peichev és munkatársai megfigyeléseket végeztek a méhpempővel, 23 klinikailag egészséges férfit vizsgáltak meg a Kocho Sveter Klinikán Bulgariában. A férfiak közzül 10-en 60 és 69 közöttiek, 6-an 70 és 79, továbbá 7-en 80 és 89 közöttiek voltak. A kísérlet során arra a következtetésre jutottak, hogy a méhpempő, a virágpor és a méz keveréke, élénkítő hatással bír mindegyik férfira. Jobb lett az étvágyuk, jobban aludtak az idő alatt, hogy méhpempőt fogyasztottak illetve utána. Csökkent vérükben a koleszterin szint, javultak a vizelet ürítésük és a légzésük.

Dr. Borgia

» 1984 Egyesült Államok

Dr. Borgia tanulmányozta a krónikus anyagcsere problémákat és ginseng, méhpempő illetve méz keverékével kezelte betegeit. Arra a következtetésre jutott, hogy a méhpempővel jelentős eredmény lehet elérni a súlygyarapodás és pszichológiai tulajdonságok javítása terén, miközben a vér jellemzői megváltoznak.

Dr. Remy Chauvin

» 1957 Egyesült Államok

Dr. Chauvin publikálta kísérleteit amerikai lapokban. Méhpempőt adagolt idegrendszeri betegségekkel küzködőknek, alacsony vérnyomásúaknak és gyakran kimerült embereknek. Azt tapasztalta, hogy egy bizonyos elfogyasztott méhpempő mennyiség után, a betegek állapota javult. Jobban kezdtek el enni, a neurotikus tünetek csökkentek, a vérnyomásuk növekedett.

Dr. Sarrouy

» 1956 Dr. Sarrouy

Dr. Sarrouy és csapata, méhpempőt adagolt alultáplált gyerekeknek több napon keresztül. Azt tapasztalták, hogy testsúlyuk 1-2 hét után megnövekedett, egészségesebbnek tűntek, piros pozsgás arcokkal, mosollyal.

Dr. H. Destrem

» 1956 Orvos, Franciaország

134 70-75 év közötti idős, anorexiás, depressziós alacsony vérnyomással rendelkező betegnek adott méhpempőt a következő formákban: 6 alkalommal egymás után, egyik napon intravénásan 20 mg-ot, majd következő napon 20 mg-ot orálisan. Szinte mindegyik betegnél az általános állapot javult, növekedett a súlyuk, megnőtt az étvágyuk.

Inkák

» Középkor Amerikai őslakosok

A Méhpempő felfedezése ősi időkre nyúlik vissza. Már Amerika őslakói az Inkák ismerték hatását. Testi és szellemi frissítőként használták. Ismerték az egyiptomiak és rómaiak is. Főleg kozmetikai célokra használták. Egyes írásbeli adatok szerint már Egyiptom és Róma ismert szépségei is használtak pempőből és virágporból készített kenőcsöket.

Vélemények a méhpempőről

Dr. Pavlik

» Luhocovice Főorvos

Dr. Pavlík a luhacovicei főorvos neve is­mert a nemzetközi méhész kongresszusokon is, mint a bronchiális (hörgőhurutos) asztma gyógyítója, a Méhpempő segítségével.

Prémium méhpempő

Tudományos Publikációk (angol)

» AIim, Gaillas. Les abeilles, source de jouvence et de vitalite. 96 p. Orleans, 1953.

» Chauvin, Remy. La Gazette Apicole 55 (567). Mar. Que taut-il penser de Ia gelee royale

» Gauthier, M.J.C. Gazette Apicole 55 (568): 86-87 Apr. 1954.

» Johanson, Tage S.K. Bee World 36: p.16-21. Jan.1955; p.21-32, Feb.1955. Royal Jelly.

» Smith, lvl.v. Can. Bee Journal. Oct.1954, p.8-9, 20.

» Weaver, Nevin and Kuiken, Kenneth. Jour, Econ. Ent. 44: 635-638. Oct.1951.

» Townsend, G.F. and Lucas, CC. Biochern. Jour. 34(5/9): 1155-1162. Sept.

» Koehler, A. Verhandlungen der Deutschen Zoologischen Gesselschaft, E.V., 27 105-107, Sept.1922.

» Mason, K.E. and Melampy, R.M. Proc. Soc. for Experimental Biology and Medicine 35 (3): 459-463. Dec.1936. 1938.

» Mccleskey CS. and Melampy, R.M. Anat. Rec. 72 (4 and suppl.): 110. Dec.25,

» Jour. Econ. Ent. 32 (4): 581-587. Aug.1939.

» Jour. Econ. Ent. 32 (5): 721-725. Oct.1939.

» Melampy, R.M. and Jones D. Breese. Proc. Soc. Expt. Biol. and Med. 41(2): 382-388. June 1939.

» Melampy, R.M. and Stanley, A.J. Science N. 5. 91(2367): 457-458. May 10,

» Pearson, P.B. and Burgin, C.J. Proc. Soc. Expi. Biol. and Med. 48: 415-417,

» Pratt, John J. Jr., and House, H.L. Science 110(2844): 9-10, July I, 1949.

» Stanley, A.J., Mickey, G.H., Melanipy, R.M. and Dertel, F. La. Acad. Sci. Pioc. 7: 76-79, Apr.1943.

» Townsend, G.F. and Lucas, C.C. Science N.S. 92 (2376): 43. July 12, 1940.

» Heyl, Henry. Science 89 (2319): 540-541. June 1939.

» Haydak, Mykola and Vivino, A. Fael. Ent. Soc. Amer. Ann. 43:361-367. Sept. 1950.

» Haydak, Mykola H. and Palmer, Leroy S. Jour Econ. Ent. 35 (3): 319-320. June 1942.

» Jour. Econ. Ent. 34 (1): 37-38. Feb.1941.

» Jour. Econ. Ent. 33 (2): 3%-397. Apr. 1940.

» Jour. Econ. Ent. 31(5): 576-577. Oct. 1938.

» Gardner, Thos. S. Jour. of Gerontology 3 (1)1-8. Jan.1948.

» Evans, Herbert J., Emerson, Gladys A., and Eckert, J.E. Jour. Econ. Ent. 30 (4): 642-646. Aug.1937.

» Elser, F. Tech. Indus. U. Schweiz. Chem. ztg. No.17/18 p.139-143; No.19/20 p.150-152; No.21/22, p.165-168.1929.

» Abbott, O.C. arid French, R.B. Fla. Agr. Expi. Sta. Annual Report for Oscal year ending June 30, 1945, p.69.

» Gard. Chron. CIX, No.2825, p.61. Feb.1941.

» Dubois, Raymond, Le Miracle de Ia Gelee Royale. Corese France 1954.11, 12,

» Bernard Desouches, Vivre Age sans deveni~ vieux, Edition du Rocher a Monaco, 4' 5, 10.

» Prof. Rudolf H. Fritch, Leipsig, 8. General information books in Apiculture 1, 3, 4,5, 6. Author's observations 13, 14, 15, 18.

» Prof. Leonard Bordas, the father of Royal Jelly (France). 9.

Angol nyelven - Gyógyszeripari kísérletek

Antioxidant Properties of Royal Jelly Associated with Larval Age and Time of Harvest.

Liu JR, Yang YC, Shi LS, Peng CC.

bocky@sunws.nfu.edu.tw.

This study aimed to evaluate the antioxidant properties of royal jelly (RJ) collected from larvae of different ages that were transferred in artificial bee queen cells for 24, 48, and 72 h. RJ harvested from the 1 day old larvae 24 h after the graft displayed predominant antioxidant properties, including scavenging activity of 1,1-diphenyl-2-picrylhydrazyl (DPPH) radicals, inhibition of linoleic acid peroxidation, and reducing power. Regardless of the initial larval age, lower antioxidant activities were observed in the RJ harvested later than 24 h except for the activity of superoxide dismutase. In addition, higher contents of proteins and polyphenolic compounds were determined in the RJ harvested 24 h than that harvested 48 or 72 h after the graft. It implied that the polyphenolic compounds may be the major component for giving the antioxidant activities in RJ. In summary, the time of harvest and the initial larval age did affect the antioxidant potencies in RJ, and RJ collected 24 h after the larval transfer showed the most substantial antioxidant activities.

J Agric Food Chem. 2008 Nov 13.

Royal Jelly Studies: Auto Immune Disorders

Honeybee royal jelly inhibits autoimmunity in SLE-prone NZB x NZW F1 mice

Mannoor MK, Shimabukuro I, Tsukamotoa M, Watanabe H, Yamaguchi K, Sato Y.

Department of Social and Environmental Medicine, Faculty of Medicine, University of the Ryukyus, Okinawa, Japan. Kaiissar@med.u-ryukyu.ac.jp

Royal jelly (RJ) is a gelatinous secretion from young nurse worker bees (Apis mellifera), which serves as the sole food for the queen bee. Because of its pleiotropic functions for queen bees, RJ has also been used as a dietary supplement with various health benefits for humans. Because RJ is being indicated to have immunomodulatory potential for humans, we undertook the study to determine whether the oral administration of RJ could alter the development of systemic autoimmunity in New Zealand Black (NZB) x New Zealand White (NZW) F1 mice that genetically exhibit many manifestations similar to human systemic lupus erythematosus (SLE). We herein reported that mice administered with RJ showed a significant delay in the onset of the disease, as manifested by decreased proteinuria and a prolongation of lifespan. In addition, RJ administration after the onset of the disease significantly improved the renal symptoms, leading to an extended lifespan. RJ administration to mice caused a significant decrease in the serum level of IL-10, and in the autoantibodies against ssDNA, dsDNA and erythrocytes, as well as a reduction in the number of splenic autoreactive B cells.

In conclusion, our data suggest that the use of RJ may be beneficial in the prevention of the early onset of SLE and in the control of the active progression of the manifestations of SLE.

Royal Jelly Studies: Cognitive Enhancement

Royal Jelly Facilitates Restoration of the Cognitive Ability in Trimethyltin-Intoxicated Mice

Hattori N, Ohta S, Sakamoto T, Mishima S, Furukawa S.

Laboratory of Molecular Biology, Gifu Pharmaceutical University, 5-6-1, Mitahora-higashi, Gifu 502-8585, Japan. furukawa@gifu-pu.ac.jp.

Trimethyltin (TMT) is a toxic organotin compound that induces acute neuronal death selectively in the hippocampal dentate gyrus (DG) followed by cognition impairment; however the TMT-injured hippocampal DG itself is reported to regenerate the neuronal cell layer through rapid enhancement of neurogenesis. Neural stem/progenitor cells (NS/NPCs) are present in the adult hippocampal DG, and generate neurons that can function for the cognition ability. Therefore, we investigated whether royal jelly (RJ) stimulates the regenerating processes of the TMT-injured hippocampal DG, and found that orally administered RJ significantly increased the number of DG granule cells and simultaneously improved the cognitive impairment. Furthermore, we have already shown that RJ facilitates neurogenesis of cultured NS/NPCs. These present results, taken together with previous observations, suggest that the orally administered RJ may be a promising avenue for ameliorating neuronal function by regenerating hippocampal granule cells that function in the cognition process.

Royal Jelly Studies: Liver Protection

The effects of royal jelly on liver damage induced by paracetamol in mice

Kanbur M, Eraslan G, Beyaz L, Silici S, Liman BC, Altinordulu S, Atasever A.

Department of Pharmacology and Toxicology, Faculty of Veterinary Medicine, University of Erciyes, Kayseri, Turkey.

The present study was undertaken to investigate the protective effect of royal jelly against paracetamol-induced liver damage. The study was conducted in 90 female Swiss Albino mice, and six groups were established. While the first group was maintained as control, Groups 2-6 were administered 200mg/kg RJ for 1 day, 200mg/kg RJ for 7 days, 400mg/kg PAR for 1 day, 200mg/kg RJ plus 400mg/kg PAR for 1 day and 200mg/kg RJ for 7 days and then second 400mg/kg PAR on the 7th day, orally, respectively. It was shown that PAR significantly increased serum ALT, AST, ALP, liver MDA levels and significantly decreased liver GSH-Px activity, when compared to the control group (Group 1). On the other hand, meaningful changes were observed in the biochemical parameters of the group which was administered long-term RJ (Group 6). The aforementioned parameters which were statistically significant were determined to have drawn closer to values of the control group, and among these, the existing statistical differences for MDA level and GSH-Px activity between the trial group (Group 6) and the control group disappeared (Group 1). Compared to the pathological changes observed in the liver parenchyma, remark cords, sinusoids and hepatocytes in the group which was administered paracetamol alone (Group 4), lesions were determined to be less severe particularly in the group (Group 6) which received royal jelly for 7 days prior to paracetamol.

In conclusion, the administration of royal jelly as a hepatoprotective agent for 7 days against paracetamol-induced liver damage was determined to exhibit marked protective effect on liver tissue.

Royal Jelly Studies: Osteoporosis

Royal jelly prevents osteoporosis in rats: beneficial effects in ovariectomy model and in bone tissue culture model.

Hidaka S, Okamoto Y, Uchiyama S, Nakatsuma A, Hashimoto K, Ohnishi ST, Yamaguchi M.

Royal jelly (RJ) has been used worldwide for many years as medical products, health foods and cosmetics. Since RJ contains testosterone and has steroid hormone-type activities, we hypothesized that it may have beneficial effects on osteoporosis. We used both an ovariectomized rat model and a tissue culture model. Rats were divided into eight groups as follows: sham-operated (Sham), ovariectomized (OVX), OVX given 0.5% (w/w) raw RJ, OVX given 2.0% (w/w) RJ, OVX given 0.5% (w/w) protease-treated RJ (pRJ), OVX given 2.0% (w/w) pRJ, OVX given 17beta-estradiol and OVX given its vehicle, respectively. The Ovariectomy decreased tibial bone mineral density (BMD) by 24%. Administration of 17beta-estradiol to OVX rats recovered the tibial BMD decrease by 100%. Administration of 2.0% (w/w) RJ and 0.5-2.0% (w/w) pRJ to OVX rats recovered it by 85% or more. These results indicate that both RJ and pRJ are almost as effective as 17beta-estradiol in preventing the development of bone loss induced by ovariectomy in rats. In tissue culture models, both RJ and pRJ increased calcium contents in femoral-diaphyseal and femoral-metaphyseal tissue cultures obtained from normal male rats. However, in a mouse marrow culture model, they neither inhibited the parathyroid hormone (PTH)-induced calcium loss nor affected the formation of osteoclast-like cells induced by PTH in mouse marrow culture system. Therefore, our results suggest that both RJ and pRJ may prevent osteoporosis by enhancing intestinal calcium absorption, but not by directly antagonizing the action of PTH.

PMID: 16951718 [PubMed - in process]

Royal Jelly Studies: Cholesterol

Royal jelly supplementation improves lipoprotein metabolism in humans.

Guo H, Saiga A, Sato M, Miyazawa I, Shibata M, Takahata Y, Morimatsu F.

R&D Center, Nippon Meat Packers, Inc., Ibaraki, Japan.

h.guo@nipponham.co.jp

Royal jelly (RJ) has several physiological effects and is widely used in commercial medical products and health foods. We examined the effects of RJ supplementation on serum lipoprotein metabolism in humans. Fifteen volunteers were divided into an RJ intake group (n=7) and a control group (n=8). The RJ group took 6 g per day for 4 wk. Their serum total cholesterol (TC) and serum low-density lipoprotein (LDL) decreased significantly compared with those of the control group (p<0.05). There were no significant differences in serum high-density lipoprotein (HDL) or triglyceride concentrations. Moreover, the relationship between the serum cholesterol and lipoprotein levels was investigated. Among the lipoprotein fractions, small very-low-density lipoprotein was decreased (p<0.05) after RJ intake. Our results suggest that dietary RJ decreases TC and LDL by lowering small VLDL levels.

Experientia. 1995 Sep 29;51(9-10):927-35

Effect of royal jelly on serum lipids in experimental animals and humans with atherosclerosis.

Vittek J.

Department of Medicine, New York Medical College, Valhalla 10595, USA.

The primary objective of this review was to assess the size and consistency of Royal Jelly (RJ) effect on serum lipids in experimental animals and humans. The data from animal studies were pooled, where possible, and statistically evaluated by Student's t-test. Meta-analysis was used for the evaluation of human trials. It was found that RJ significantly decreased serum and liver total lipids and cholesterol levels in rats and rabbits and also retarded the formation of atheromas in the aorta of rabbits fed a hyperlipemic diet. Meta-analysis of the controlled human trials of RJ to reduce hyperlipidemia showed a significant reduction in total serum lipids and cholesterol levels and normalization of HDL and LDL as determined from decrease in beta/alpha lipoproteins. The best available evidence suggests that ,b>RJ at approximately 50 to 100 mg per day, decreased total serum cholesterol levels by about 14%, and total serum lipids by about 10% in the group of patients studied.

PMID: 7556573 [PubMed - indexed for MEDLINE]

Royal Jelly Studies: Inflammation

Royal jelly inhibits the production of proinflammatory cytokines by activated macrophages.

Kohno K, Okamoto I, Sano O, Arai N, Iwaki K, Ikeda M, Kurimoto M.Fujisaki Institute, Hayashibara Biochemical Laboratories, Inc., Okayama, Japan.

kohnok@hayashibara.co.jp

In this study, we have examined the anti-inflammatory actions of royal jelly (RJ) at a cytokine level. When supernatants of RJ suspensions were added to a culture of mouse peritoneal macrophages stimulated with lipopolysaccharide and IFN-gamma, the production of proinflammatory cytokines, such as TNF-alpha, IL-6, and IL-1, was efficiently inhibited in a dose-dependent manner without having cytotoxic effects on macrophages. This suggests that RJ contains factor(s) responsible for the suppression of proinflammatory cytokine secretion. We named the factor for honeybees RJ-derived anti-inflammatory factor (HBRJ-AIF), and further investigated the molecular aspects of it. Size fractionation study showed that HBRJ-AIF is composed of substances of low (< 5 kDa) and high (> 30 kDa) molecular weights, with the former being a major component. Chromatographic analysis showed that MRJP3 is one candidate for the HBRJ-AIF with high molecular weights. Thus, our results suggest that RJ has anti-inflammatory actions through inhibiting proinflammatory cytokine production by activated macrophages.

PMID: 14745176 [PubMed - indexed for MEDLINE]

Royal Jelly Studies: Wound Healing

Augmentation of wound healing by royal jelly (RJ) in streptozotocin-diabetic rats.

Department of Pharmacology, Nihon University School of Dentistry, Matsudo, Japan.

Chronically diabetic rats prepared by a single i.v. injection of streptozotocin were used to study whether royal jelly (RJ) possesses a hypoglycemic reaction and whether it can augment wound healing. Oral RJ administration of 10, 100 and 1000 mg/kg/day did not show any insulin-like activity (the hypoglycemic reaction). RJ, however, showed some anti-inflammatory activity by decreasing exudation and collagen formation in granulation tissue formation in the cotton pellet method. RJ also shortened the healing period of desquamated skin lesions. Thus, RJ possesses an anti-inflammatory action and is able to augment wound healing, but does not have an insulin-like action in streptozotocin-diabetic rats.

PMID: 2391765 [PubMed - indexed for MEDLINE]

Honey and royal jelly, like human milk, abrogate lectin-dependent infection-preceding Pseudomonas aeruginosa adhesion.

Lerrer B, Zinger-Yosovich KD, Avrahami B, Gilboa-Garber N.The Mina & Everard Goodman Faculty of Life Sciences, Bar-Ilan University, Ramat-Gan, Israel.

Pseudomonas aeruginosa antibiotic resistance has led to the search of natural compounds, which would competitively block its fucose > fructose/mannose-binding lectin (PA-IIL) that mediates its biofilm formation and adhesion to animal cells. Such compounds were found in human milk (HM) and avian egg whites. The present research has revealed that honey and royal jelly (RJ), which are assigned to protect beehive progeny and are applied for human infection therapy, match HM in PA-IIL blocking. The function of their fructose (higher in honey) and mannosylated glycoproteins (higher in RJ) as powerful decoys in PA-IIL neutralization is of ecological/biological importance and implementability for the antibacterial adhesion therapeutic strategy.

PMID: 18043624 [PubMed - indexed for MEDLINE]

Royal Jelly Studies - Diabetes

Royal jelly reduces the serum glucose levels in healthy subjects

Münstedt K, Bargello M, Hauenschild A.

Department of Obstetrics and Gynecology, Justus-Liebig University Hospital Giessen and Marburg, Giessen, Germany. karsten.muenstedt@gyn.med.uni-giessen.de

Earlier biological investigations have shown that royal jelly has insulin-like activity. However, there have so far been no clinical trials to support these findings. The objective of the present study was to study the effect of royal jelly ingestion on the glucose metabolism of healthy humans. Twenty volunteers underwent the standardized oral glucose tolerance test (OGTT) and afterwards a second OGTT after ingestion of 20 g of royal jelly. Serum glucose levels after 2 hours and the area under the curve for glucose were significantly lower (P = .041) after royal jelly administration. Substances originating from the pharyngeal glands of the honey bee with insulin-like activity are likely to have caused this effect and may thus be, at least partially, responsible for the lowering impact of honey on blood glucose levels. The identification of the substances that seem to act even after passage through the human stomach could lead to the development of new concepts in diabetology.

Méhpempő vásárlás